Petőfi Sándor, a magyar- és a világirodalom egyik legnagyobb költője, kétszáz évvel ezelőtt, 1823. január 1-re virradó éjszaka született Kiskőrösön. Petőfi az egyik legnagyobb magyar költő-forradalmár, aki a magyar szabadságvágyat szimbolizálta.
Mozgalmas ifjúsága volt; különböző iskolákban tanult, rövid időre csatlakozott a vándorjátékosok csoportjához is. Bevonult katonának, de megbetegedett és hosszabb kórházi ápolás után elbocsátották a hadseregből. Sokat utazott, vándorolt Magyarországon, többnyire gyalogosan. Iskolás korában élénk érdeklődést mutatott a színpad és az irodalom iránt, első verse 1842-ben jelent meg. Évek viszontagságai után, 1844-ben Vörösmarty Mihály ajánlására a Pesti Divatlap irodalmi folyóirat szerkesztője lett. Ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete, a Versek, amely egyből hírnevet szerzett neki. 1847-ben feleségül vette Szendrey Júliát, aki legszebb szerelmes verseit ihlette.
Petőfi vezető szerepet játszott az 1848-as forradalom kitörését megelőző időszak irodalmi életében. 1847 után Jókai Mórral együtt szerkesztette az Életképek című folyóiratot. A francia forradalom elszánt pártfogójaként bírálta országa társadalmi viszonyait, támadva a nemesek és a monarchia kiváltságait. Szélsőségesen radikális és ihletett agitátor volt, de a politikában tapasztalatlan, így nem sikerült bejutnia az országgyűlésbe. Versei politikai indulattól izzottak; a forradalom előestéjén írt „Talpra magyar” a népakarat legfontosabb kifejezője lett. A szabadságharcban Bem József tábornok alatt szolgált, aki nagy szeretettel viseltetett a költő iránt. Petőfi a segesvári csata idején, 1849. július 31-én tűnt el, és a feltételezések szerint a harcok során halt meg; holttestét soha nem találták meg.
Petőfi Sándorról, a magyar romantika legnagyobb költőjéről így ír Németh G. Béla:
Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.
Petőfi költészetét a realizmus, a humor, a leíró erő jellemzi, és szenvedélyes lendület hatja át. Közvetlen stílust és népdalokból átdolgozott világos, dísztelen konstrukciót vezetett be. Ez az egyszerűség még inkább lebilincselő volt, mivel finom érzelmek és politikai vagy filozófiai elképzelések feltárására használták. Sajátos hangvételű versei a hitvesi szeretetről, a tájleíró vagy népies életképek, forradalmi költeményei még ma is nagy erővel hatnak. Eposzai, költeményei közül a János vitéz (1845) című lenyűgöző tündérmese a legnépszerűbb. Petőfi népszerűsége soha nem csökkent Magyarországon.
2023. január 1, Hoeks-Györky Zsuzsa, titkár